Ujabb hireim vannak:
Polgari ugyben masodik targyalason, gyakorlatilag az ellenbizonyitas teljes figyelmen kivul hagyasaval itelet szuletett elsofokon: kimondta a birosag a valast, valamint elhelyezte a gyerekeket az apanal, a kapcsolattartast pedig a korabbi modon szabalyozta, azaz heti egy napot tolhetek az itelet szerint a gyerekekkel, felugyelet mellett.
Bunteto ugyben pedig megtortent ma a kihallgatasom, a gyanusitas szerint kiskoru veszelyeztetese miatt folyik az eljaras ellenem.
Ettol eltekintve jol vagyok, a mindennapjaimat igyekszem ugy elni, hogy ne befolyasoljak tulzottan az eljarasi cselekmenyek, nem lehet, hogy az ember a nap minden pillanataban azon ragodjon, hogy mi tortent, vagy minek nez meg elebe. Ettol meg igy is, ugy is lesujto dolgok ezek.
Kozben kitavaszodott, bar a levego meg huvos, lassan minden viragba borul. Igyekszem en is uj hajtasokat hozni, rugyeket noveszteni, bimbokat erlelni. Sok idore es sok jo tapasztalatra van meg szukseg, amig a dolgok a helyukre kerulnek. Igyekszem optimistan hozzaallni a dolgokhoz.
Hiszem, hogy minden van valamiert, nem veletlenul tortennek ugy a dolgok, ahogy tortennek. Hiszem, hogy sok mindent elrontottam, amibol tanulhatok, de nem vagyok bunos. Hiszem, hogy az en eletemben minden ertem tortenik. Es hiszem, hogy a gyerekek eleteben is minden ugy fog tortenni, ahogy az nekik a legjobb.
